Számok! A matematika félreismert támaszai és talpkövei ők, alábecsült, de nagyra hivatott alkotóelemek, melyek hívságukban néha oly magasra törnek, hogy olyan dolgokba is beleütik az orrukat, amikbe igazán nem is lenne muszáj.
Értem ez alatt például a gazdaságpolitikát.
Egyes régimódi elképzelések szerint a pontosan kiszámított, matematikai precizitással alátámasztott és kidolgozott költségvetés illetve jegybankpolitika az, ami egy ország gazdaságát előrelendíti. Ennek a hozzáállásnak a tizenhatodik században van a helye, a kővárak és a boszorkányüldözés valamint a doktorbubópestis mellett. A mai hi-tech világban már teljesen más nézőpontok és villámgyors, kvantummechanikai alapokra épülő döntéshozatalra van szükség, ha az ember nem akarja csak kapkodni a fejét a szinte azonnali változások között, tehetetlenül ragaszkodva a számokhoz.
A számok megfelelő hozzáállás esetén nem jelentenek mást, mint csupán egy lazán értelmezett keretet, mely a pillanatnyi szituáció és az optimizmus kiváltotta pozitív energiahullámok által mind a kilenc asztrálsíkon formálhatóak. Ez azt jelenti, hogy egy mindenre készen álló, bizakodó jegybankelnök önmagában megemelheti a GDP-t – hadd nyúljak most egy pillanatra a számok régimódi eszközéhez, hogy a régi időkhöz ragaszkodó olvasók is megérthessék, mire gondolok – akár nyolc-tíz százalékkal is.
Ehhez tényleg csupán arra van szükség, hogy elfogadjuk ugyan a számok baráti útmutatását – elvégre botorság lenne a költségvetés bevételeinél ötvenszer többet költeni és remélni, hogy abból gazdasági növekedés lesz – de nem szabad hagyni, hogy lekössenek minket szigorú szavukkal: elvégre botorság lenne a költségvetés bevételeinél nem negyvenkilencszer többet költeni és remélni, hogy abból gazdasági növekedés lesz.
A magyar nemzetgazdaságban hatalmas a kiaknázatlan potenciál, és kiaknázatlansága kizárólag annak köszönhető, hogy gazdaságpolitikánk túl nagy hangsúlyt fektetett a számokra. A szabadon szárnyaló gondolatok ereje azonban hamarosan meg fogja mutatni a számok gazdaságpolitikai jelentéktelenségét.
Baktolcsy György
