Magyar Blogrizsa

Amikor az ember a balliberálisok hazai pályájára teszi be a lábát és jegyzetet, vagy valamiféle humoros kis írást próbál kipréselni magából, vigyáznia kell, ne legyen a végtermék túlzottan izzadtságszagú.

Ez olyankor következik be, amikor az ember nem válik kellően eggyé a hasábbal.

Szerény véleményem szerint Hodnyánszky úr "Egy kulturálisan korrekt és intelligens jegyzet" című írásában sok szempontból is túlzásba esett és messze nem érte el a kívánt hatást.

Én a helyében biztosan megmaradnék a kritika műfajánál, elsősorban a műalkotásokra koncentrálva, és vigyáznék, hogy ne írjak több ilyen sületlenséget, mert még a végén persona non gratává válhat. Kegyetlen ez a világ.

Torbán Piktor

Miközben Önök egy kulturálisan korrekt és intelligens jegyzetet olvasnak, mások A szürke ötven árnyalatát olvassák.Megint mások a Népszabadságot.Megint mások nem olvasnak semmit.Ezek az emberek valószínűleg a Barátok közt Budapestent nézik vagy valamelyik romkocsmában elmélkednek egy Alföldi-darabon.Szellemi fertőben vannak ezek.Mocsokban.Vegyünk egy nagy levegőt.Balliberális banda.

Hodnyánszky Aladár

Számok! A matematika félreismert támaszai és talpkövei ők, alábecsült, de nagyra hivatott alkotóelemek, melyek hívságukban néha oly magasra törnek, hogy olyan dolgokba is beleütik az orrukat, amikbe igazán nem is lenne muszáj.

Értem ez alatt például a gazdaságpolitikát.

Egyes régimódi elképzelések szerint a pontosan kiszámított, matematikai precizitással alátámasztott és kidolgozott költségvetés illetve jegybankpolitika az, ami egy ország gazdaságát előrelendíti. Ennek a hozzáállásnak a tizenhatodik században van a helye, a kővárak és a boszorkányüldözés valamint a doktorbubópestis mellett. A mai hi-tech világban már teljesen más nézőpontok és villámgyors, kvantummechanikai alapokra épülő döntéshozatalra van szükség, ha az ember nem akarja csak kapkodni a fejét a szinte azonnali változások között, tehetetlenül ragaszkodva a számokhoz.

A számok megfelelő hozzáállás esetén nem jelentenek mást, mint csupán egy lazán értelmezett keretet, mely a pillanatnyi szituáció és az optimizmus kiváltotta pozitív energiahullámok által mind a kilenc asztrálsíkon formálhatóak. Ez azt jelenti, hogy egy mindenre készen álló, bizakodó jegybankelnök önmagában megemelheti a GDP-t – hadd nyúljak most egy pillanatra a számok régimódi eszközéhez, hogy a régi időkhöz ragaszkodó olvasók is megérthessék, mire gondolok – akár nyolc-tíz százalékkal is.

Ehhez tényleg csupán arra van szükség, hogy elfogadjuk ugyan a számok baráti útmutatását – elvégre botorság lenne a költségvetés bevételeinél ötvenszer többet költeni és remélni, hogy abból gazdasági növekedés lesz – de nem szabad hagyni, hogy lekössenek minket szigorú szavukkal: elvégre botorság lenne a költségvetés bevételeinél nem negyvenkilencszer többet költeni és remélni, hogy abból gazdasági növekedés lesz.

A magyar nemzetgazdaságban hatalmas a kiaknázatlan potenciál, és kiaknázatlansága kizárólag annak köszönhető, hogy gazdaságpolitikánk túl nagy hangsúlyt fektetett a számokra. A szabadon szárnyaló gondolatok ereje azonban hamarosan meg fogja mutatni a számok gazdaságpolitikai jelentéktelenségét.

Baktolcsy György

Berényi Imre, Torbán Piktor, Baktolcsy György, Hodnyánszky Aladár, Buncik Gabi: mi öten alkotjuk a nemzeti konzervatív újságírás szupercsapatát. Önként vállalt küldetésünk, hogy megírjunk mindent, ami szép és mindent, ami jó, még akkor is, ha balliberális, bár akkor kicsit fogcsikorgatva. Az alábbiakban szeretnénk pár sorban bemutatkozni Önnek, mert úgy érezzük, ezzel is emberközelibbé válik médiumunk.

Berényi Imre, ormánybiztos: Egész életemben küldetésemnek éreztem, hogy olyan pozícióba verekedjem magam, ahonnan lehetőségem lesz jobbítani a világon sajátos eszközeimmel, sajátos gondolatvilágom alapján. A közelmúltban megkapott kormánybiztosi pozíciómnál ennél kevés erre alkalmasabb lehetőség adódhatna.

A Magyar Blogrizsa egyik ötletgazdája vagyok, de nem fogom önző módon megtartani magamnak azt, mint néhány kevésbé nemzetbarát embertársunk tenné, hanem keményen fogok dolgozni azon, hogy alkotásunk mindenkihez eljusson – még azokhoz is, akik magasról tesznek rá.

Torbán Piktor, ügyeletes tótumfaktum: Azért vagyok itt, mert bárhol vagyok, csupáncsak jelenlétemmel emelem a színvonalat és az esemény fényét. A Magyar Blogrizsa ügye kellően közel áll a szívemhez ahhoz, hogy itt is itt legyek. Ezért itt vagyok. Ezért vagyok itt.

Baktolcsy György, gazdasági mágus: Hosszú évtizedek kőkemény munkájának gyümölcse mindaz a rendkívül magas szintű tudás, amit felhalmoztam a pénzügyi világ működésének rejtelmeiről. Küldetésemnek érzem, hogy a szépről és jóról beszámolva megmutassam az embereknek, milyen szép és jó a pénz.

Rovatomban elsősorban gazdasági kérdésekről fogok érthetően, de mégsem szárazan írni, külön kitérve a jelenlegi magyar helyzet fantasztikusságára.

Hodnyánszky Aladár, kultúrküldött kende: Szívemhez mindig közel állt minden, ami valamiféle igét terjeszt, ezért döntöttem úgy, hogy csatlakozom eme kulturális szupercsapathoz. Szeretném felnyitni a fertő és métely sötétjében behunyt szemmel és undortól eltorzult arccal botorkáló magyarok szemét és megmutatni nekik: van még fény!

Buncik Gabi, főszerkesztő: Én vagyok a főszerkesztő. Az van, amit mondok. Kivéve, amikor az van, amit Torbán Piktor mond. Vagy amikor az van, amit Berényi mond. De ezeket leszámítva mindig az van, amit én mondok.

Üdvözlöm Önt a Magyar Krónika online és fiatalos verziójának – és egyben előfutárának –, a Magyar Blogrizsának oldalán! Az egész szerkesztőség nevében szeretném Önt arra kérni, hogy írásainkban csak a jót és a szépet lássa meg – nem mintha lenne bennük bármi más, de azért nem árt biztosra menni ebben az elhidegült huszonegyedik századi világban.

Mi abban hiszünk, hogy az újságíró dicső hadvezér, a papírra vetett karakterek pedig az ő katonái. Ezért írunk mi Önnek: mert hiszünk abban, hogy a tisztelet és becsület erejével képesek vagyunk olyan elemi erejű üzeneteket közvetíteni, mellyel segíteni tudunk az elesetteknek.

Amire hatalmas szükség is van e balliberálisok sújtotta vidéken.

Mi nem a korrupciós vádakról, a felháborító panaszokról, a demokráciaféltőkről vagy bizonyos H. Andrásról fogunk írni, de nem ám: épp elegen szennyezik a levegőt és rontják szívünket az ezekről szóló pamfletjeikkel. Mi mindenhol a jót és a szépet fogjuk keresni, akárcsak a mondabeli vak királykisasszony a pöcegödörben.

Mi a finom házikolbászokról, a magyar válogatott gólzáporos mérkőzéseiről, a sikeres szomszédról (a rohadékról, akinek fogalmam sincs, hogy a fenébe telik erre a lakásra, ami háromszor akkora mint az enyém), a baráti összetartásról fogunk írni – jelentéktelenségükben is ízes, szívmelengető történetekről, mely minden bizonnyal fontos lépés lesz az ideológiai inga visszalendítésének rögös útján.

Jelenítsük hát meg együtt a blogposzt eposzi seregszemléjét!

Berényi Imre
és
Buncik Gabi